#Könyvkritika - R. J. Palacio: Wonder
2015. június 6., szombat @ 10:17 | 0 individual(s)
Meg kell jegyeznem két dolgot is itt a legelején. Az első az, hogy muszájból olvastam el, így semmi kedvem nem volt hozzá, úgy voltam vele, hogy a kötelezők mind unalmasak. A másik az, hogy angolul olvastam, mivel angolórára kellett (és csak így volt fenn a neten). A magyar fordításról nem nyilatkozhatom sajnos, de azért remélem így is jó lesz.:)
Borító:
 |
| pdf-ben angolul itt(x) |
Egyetlen-egy borító tetszett csak, az, amelyiket a képen is láthatjátok. A könyvön belül is vannak ilyen rajzok minden egyes szereplőről, akinek a szemszögéből figyelhetjük az eseményeket, ezen kívül úgy ábrázolja Auggie-t, hogy nem megy el a kedvünk a könyv elolvasásától. A többiért nem rajongok, de ez különösen tetszik: olyan kis egyszerű, aranyos, nincs túlcsinálva. Pont, mint a történet. Valószínűleg ha csak így meglátom a polcon (a bíbor pöttyös könyvek között, hozzáteszem) nem veszem meg magamnak, de ajándékba egy fiatalabb családtagnak biztosan.
Történet:
Mit is mondhatnék? Úgy kezdtem neki, hogy utálni fogom, mert a kötelezőket ki az az elmebeteg, aki szereti? Az első pár oldal után viszont kicsit el kezdett érdekelni, a tizedik oldalnál meg már nem is akartam letenni.
A történet egy kisfiúról, Auggie-ról szól, akinek vele született rendellenessége az, hogy el van torzulva az arca. A fiú éppen ötödikes lenne (természetesen eddig otthon tanult), de anyukája úgy dönt, hogy itt az ideje iskolába járni, rendes gyerekek közé, akik csak úgy mellesleg nem igazán kedvelik a "szörnyszülött" kölköket. Auggie mégis belemegy, bár a legkevésbé sem vágyik arra, hogy őt bámulja mindenki, és itt kezdődnek a bonyodalmak: a kiközösítés, a hamis barátságok, ellenségek és minden olyan probléma, amivel nem csak a deformált gyerekeknek kell szembenézniük.
Én imádtam az első betűtől az utolsóig, egyszerűen lenyűgöző, hogy hogyan fogta az írónő ezt az agyonhasznált témát és alkotott valami egyedit, egy sokkal valóságosabbat. Pedig nem csinált mást, mint kivonta a tündérmese-adalékot, és máris sokkal valósabb lett. Túlmutat a menő-stréber harcon, vannak személyiségek és apró kövekből építkezik, de a végeredmény csodálatos és egyedi.
Tudni kell, hogy ez egy gyerekkönyv, szóval senki ne várjon szado-mazo jeleneteket, sőt szerelmet se nagyon. Oké, említésszinten előkerül ez is, de igazából ez csak egy mellékes dolog, ami nem számít annyira, de tudjuk, hogy azért van. Csak mondom, hogy senki ne lepődjön meg, hogy nem lesz fenékpaskolós jelenet. Cserébe viszont sok mindent kapunk, szerintem abszolúte megéri.
Hibája: A szemszögváltások. Bár egységenként vált, nem összevissza, mégis zavaró lehet azok számára, akik nem kedvelik ezeket.
Szereplők:
August: Egy csoda, ahogyan azt a könyv címe is sejteti. Nagyon szerethető, végig együtt lehet vele érezni akkor is, ha az arcod tökéletesen rendben van. Amikor óvodás voltam, nekem is volt egy ilyen társam, bár ő eléggé erőszakos volt és csapkodott össze-vissza, kicsit mégis rá emlékeztet. Alapvetően egy olyan ember ez a kis srác, akit szívesen fogadnék testvéremnek/gyerekemnek külseje ellenére is. Mit is mondhatnék még róla? Imádom.
Via: Nagytestvér. Egészen kicsi kora óta háttérbe szorult az öccse miatt, meg kellett tanulnia egyedül megoldani a problémáit, mindeközben el kellett viselnie az idegenkedő pillantásokat, amikor együtt mentek valahová. Bele kellett törődnie, hogy őt nem Oliviaként ismerik, hanem Auggie nővéreként. Nem tudom elképzelni, milyen lehet így élni, de ő abszolút méltóságteljesen viseli mindezt annak ellenére is, amiket érez. Viszont tizenöt évesen eljut abba a korba, ahol már neki is sok lesz minden, és mondhatni "nem helyes" dolgokat tesz, de ez nála szerintem abszolút belefér.
Summer: Bár abszolúl pozitív karakter, mégsem vagyok vele túlságosan megelégedve. Kicsit furcsának tartom, hogy rögtön teljesen közvetlenné válik Auggie-val, semmi ódzkodás nincs benne, nem fél tőle, nem undorodik. Ezen kívül egyszer van, egyszer nincs. Ő nem lett a kedvencem, pedig amúgy egy kedves lány.
Julian: A fő gonosz, ha lehet így mondani. Nem alázza szemtől szemben, de folyton bántja a szavaival még akkor is, ha csak ketten tudják. Nem egy olyan szereplő, aki a szívedbe lopja magát, de szerintem messze a legjobb sulis fő gonosz, akivel valaha összefutottam (legalábbis Edinánál mindenképp jobb).
Jack: Nem kedvelem. Az elején még kedvelte, aztán olyat tett, amit akárhogy magyaráz, én soha nem tudtam volna megbocsájtani neki. Ebből is látszik, hogy August tényleg egy csoda. Amúgy végig kíséri a történetet, nem feltétlenül negatív, de nem mondanám olyan túlzottan pozitívnak sem a magam részéről.
Kedvenc részem: A halloweenos. Bizony ám, ott sírtam a legjobban.
Ami a legkevésbé tetszett: Summer része még mindig. Nem tudom megindokolni, miért, de nem volt bejövős.
Ajánlom azoknak, akik:
- Valamilyen szinten tudnak angolul
Ez nyilván csak akkor fontos, ha az általam linkelt pdf-et akarod letölteni. Amúgy minimális tudás is elég, max. rákeresel egy-két szóra.
- Szeretnek bőgni
Úgy bizony, ezt ne olvasd a buszon, ha csak nem akarsz mindenki előtt szipogni.
- Ki voltak téve az iskolai szekálásnak
Újraértékelsz mindent, ezt garantálni tudom.
Nem ajánlom azoknak, akik:
- Nem szeretik a szemszögváltásokat
Bár nem túl gyakoriak és minden egységes, mégis belekavarodhat az ember
- Nem szeretnek bőgni
Eléggé érzelmes, megható történet.
Nálam nagyon ott volt, csak ajánlani tudom:)
Címkék: gyerekkönyvek, könyvkritikák
